A katolikus oktatás története Kiskunhalason

2015. szept. 25.

Az első katolikus lakosok a redempciót követően költöztek Halasra. Végleges letelepedésre az engedélyt nem kapták meg, földet, házat nem vásárolhattak. A redemptus gazdáknál csikósként, gulyásként, cselédként dolgoztak. A kiskunmajsai plébános által készített kimutatás szerint 1759-ben 300 katolikus lakos élt a városban. Eszterházy Károly váci püspök kérte a tanácsot, hogy a város területén élő katolikusok gyermekeinek iskoláztatásáról gondoskodjon. Tari István főbíró rábírta a halasi gazdákat, hogy katolikus alkalmazottaikat bocsássák el. 1761-ben a katolikus többsége el is távozott a városból.

Eszterházy püspök Mária Teréziához fordult a halasi katolikusok ügyében kérve, hogy telepedhessenek le végleg a városban. A város vezetői viszont azt kérvényezték, hogy katolikusok továbbra se vásárolhassanak itt ingatlant. Mária Terézia úgy rendelkezett, hogy a városnak be kell fogadnia a katolikusokat, telket is vásárolhatnak s közjogilag egyenlővé kell válniuk a reformátusokkal.

1767-tol a tanács engedélyezte, hogy a "Kvártély" házban katolikus vallási szertartásokat tartsanak, területet jelölt ki templom, plébánia és temető számára. Azt is kényszerült engedélyezni a tanács, hogy a templom környékén telket vásárolhassanak a katolikusok.
1769-ben a püspök kinevezte Schrotth Imrét plébánosnak. A tanács 1774-ben a földvásárlást is megengedte a katolikusoknak.

A földosztás és tagosítás után rohamosan nőtt a katolikusok száma, mivel a távoli pusztarészeken olcsón lehetett földet vásárolni. A lehetőség vonzotta a környék (Félegyháza, Majsa, Dorozsma) földre éhes szegényeit. A legtöbben Szegedről és környékéről jöttek az 1879. évi nagy árvíz után.

A római katolikusok iskolája 1769-ben nyílt meg. Tanteremként a kántor lakásának kamráját használták. Itt 1777-ig tanította a kántor a legalapvetőbb alapismeretekre a gyermekeket. Az iskolának évente 30-35 tanulója volt.

1777-ben a katonaság Halasról Félegyházára költözött. A katonai kórházat megkapta a katolikus egyház iskola céljaira. Az átalakítás ideje alatt a katonai kvártélyházban folyt a tanítás.

II. József rendeletére alapozva 1781-ben normális vagy úgynevezett nemzeti iskolát állítottak fel. A két évfolyamos képzés keretében nyújtották az alapismereteket, benne a latin nyelv elemeit is. A lányok és fiúk oktatását 1810-ben elkülönítették. Az 1808-1809. tanévben a két fiúosztálynak összesen 59 tanulója volt. A tanulók számának emelkedése indokolta azt, hogy a fiúk osztályaiba külön tanítót, professzort alkalmazzanak. A leányokat továbbra is a kántor tanította.

A szabadságharc leverését követően bevezették a német nyelv oktatását is. Mivel a fiútanulók létszáma meghaladta a 100-at, megszervezték a kisebb fiúk (első osztály) és a nagyobb fiúk (második osztály) osztályát. A század végén az Eötvös-féle népoktatási törvény részbeni végrehajtása eredményeképpen az úgynevezett kisiskolában az első és második osztály tananyagát, míg a nagyiskolában a harmadik és negyedik osztály ismeretanyagát nyújtották. 1887-ben a létszám emelkedése miatt a lányokat is két osztályba sorolták a fiúkéhoz hasonló tematikával.

A tanítói és a kántori hivatást 1891-ben választották külön. Ezen időtől kezdve minden osztályban tanítók dolgoztak. 1887-ben elkészült a kántorház telkén az új iskolaépület két tanterme. Ezt a lányok vehették birtokba. 1893-ra újabb két tanterem készült el, így a fiúk is ide költözhettek a volt katonai kórház épületéből.

Mivel a katolikus elemi iskolában a még a századfordulót követően is csak négy osztályt lehetett elvégezni, ezért ebbe az iskolába kizárólag katolikus vallású gyermekek jártak. Azok a szülők, kik 6 osztályos képzést szerettek volna biztosítani gyermeküknek, a város által fenntartott iskolába íratták be. Így olyan helyzet állt elő, hogy a katolikus vallású gyermekek nagyobb része nem a katolikus elemi iskolába járt. A tanköteles katolikus gyermekek száma 1882-ben 764 volt, katolikus elemi iskolába közülük csak mintegy 300-an jártak. A tanulók létszáma 1905-ben 290 volt. 1906-ban 132 fiú és 154 leány tanult ebben az iskolában.

Az 1912-13. tanévben a Római Katolikus Elemi Iskolába 232 tanulót írattak be. Az egyház a négy tanítót nehéz helyzet elé állította. Nemcsak a magas létszámok, de a kényszerűségből kialakított és összevont osztályok is nehezítették a munkát.
Hudi András tanította az első osztályosokat. Ide 64 kisfiú és kisleány iratkozott be. Tumbász József második vegyes osztályába 60-an jártak. A harmadik, negyedik és hatodik osztályba járó 49 fiú tanítója Hack Jenő volt. Kapitány István a harmadik, negyedik, ötödik és hatodik osztályos leányok összevont osztályát vezette. A tanteremben 50 gyermeket kellett elhelyeznie.

Az első világháború alatt a Római Katolikus Elemi Iskola tanulóinak száma is csökkent. Hack Jenő és Horváth Ilona 1914-15-ben és 1915-16-ban két összevont osztályban tanította a gyerekeket, s az iskola tanulóinak száma 100 alá csökkent. 1916 őszétől már három osztályban folyt a tanítás, de a harmadik és negyedik osztály összevonták. A három tanító - Horváth Ilona, Bodnár Margit és Hack Jenő az 1916-17. tanévben 137, 1917-18-ban 142 gyermeket foglalkoztatott.

A háború ideje alatt ötödik és hatodik osztályt már nem szerveztek. Az iskola négy évfolyamos képzésre tért át, s megszűnéséig e téren nem következett be semmiféle változás. A négy önálló tanulócsoport tanítása négy tanteremben négy tanító alkalmazásával rendezett és nyugodt viszonyokat eredményezett. Átmenetileg gondot okozott az, hogy a katolikus egyház megfelelő épület és tantermek híján szervezte meg polgári leányiskoláját, s ennek következményeit elsősorban az elemi iskola viselte a váltakozó tanítás miatt. Az 1921-22. tanév végével az iskola két, már régen egyházi szolgálatban álló tanítója, Hudi András és Hack Jenő nyugdíjba ment. Ezzel egyidőben települtek városunkba a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek. A katolikus egyház eredetileg az Iglóról elűzött Orsolya rendhez tartozó apácákat kívánta Kiskunhalasra hozni 1920-ban, de az elképzelés nem valósult meg.

Az 1922-23. tanévtől az elemi iskolai tanítói feladatok nagyobb részét is a nővérek látták el, bár egészen az iskola megszűnéséig alkalmaztak nem szerzetes tanítókat is.

Az iskolanővérek szervezték meg a Római Katolikus Polgári Leányiskolát is. Az 1922 szeptemberében alapított iskola az első tanévben két évfolyammal működött, s 1924 szeptemberétől lett teljes, négy osztályos polgári iskola. Az új intézmény önálló épülettel 1934-ig nem rendelkezett, ezért a katolikus elemi iskolát közösen használták. A polgárista leányok délelőtt, az elemi iskolások pedig délután jártak iskolába. A katolikus egyházközség a zárda céljaira vásárolta meg az úgynevezett Vida házat 240000 koronáért.
Az 1934-35. tanév megnyitójával egyidőben adták át az új épületet, a zárdát. Földszintjén a tantermeket alakították ki. Az emeleten 15-20 leány részére internátust rendeztek be és itt volt a nővérek szálláshelye, a klauzúra is. Az alagsorban kapott helyet a konyha és az ebédlő.

A katolikus iskolák igazgatói feladatkörét a mindenkori plébánosok látták el, bár alkalmanként igazgató tanítói megbízást is adtak. 1922-28 között Gulyás Ferenc esperes-plébános, 1928-tól 1933-ig Dr. Kovács Vince kanonok-plébános, 1933-tól pedig Baranyi László apát plébános volt igazgatói minőségben az iskola irányítója és képviselője.
Az elemi iskola életében 1921-tol lényegesebb szervezeti változás nem következett be. Megszűnéséig négy évfolyamos iskola maradt. A fiúk és a lányok oktatását nem választották külön. A nevelők felmenő rendszerben tanítottak, osztályaikat elsőtől negyedikig vitték.

Az 1946-ban létrehozott általános iskolával kapcsolatban a római katolikus egyház úgy döntött, hogy elemi iskoláját és polgári leányiskoláját átalakítja egyházi általános iskolává. Erre az általános iskoláról szóló törvény lehetőséget is adott. A döntés értelmében az 1946-47. tanévben a polgári iskola első osztálya helyett általános iskolai évfolyamot nyitottak, s megkezdték az elemi iskola átszervezését is. Az elképzelés szerint egy nyolc évfolyamos egyházi általános iskola jött volna létre néhány év alatt. Az egyház iskolaépületei erre alkalmasak is voltak. A nevelőtestület is rendelkezésre állt. A korábban is itt dolgozó iskolanővérek a létrehozandó általános iskola tanítói és tanári karát jó színvonalon biztosították volna.

Az 1948. évi államosítások a katolikus egyház iskoláit is megszüntették. Az iskolaépületeket, a felszerelést az Alsóvárosi Általános Iskola kapta meg. Az iskolanővérek, mivel nem vállalták, nem vállalhatták az állami iskolában való tanítást, állás nélkül maradtak.
Az iskola volt tanítói - Vörös Mária Ludovika, Korcsmáros Mária Consolatix, Novok Rostás Mária Tabita, Szabó Mária Konsolata - illetve a polgári leányiskola tanárai - Faddi Mária Klarissza igazgatónő, Mile Mária Elza, Tóth Mária Achillea, Illin Mária Archangela, Traxler Mária Kalazancia - még rövid ideig a zárda épületében lakhattak, de tanítással nem foglalkozhattak. Állandó megfigyelés alatt tartották őket. A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek tevékenysége, ittléte 1950-ben megszűnt. Az egész épületet az Alsóvárosi Általános Iskola kapta meg. Az egyetlen nem szerzetes tanítónő, Horváth Ilona 1948 őszétől nyugdíjazásáig az Alsóvárosi Általános Iskolában dolgozott. Ezen események következményeként Kiskunhalason a római katolikus egyház közel ötven éven át szüneteltetni volt kénytelen tevékenységét az oktatásügy terén.

Dr. Gszelmann Ádám: Elemi oktatás Kiskunhalason

 

A mindenható, jóságos Isten segítségével megkaptuk a kegyelmet és a lehetőséget ahhoz, hogy Kiskunhalason 50 év után az Úr 1997. esztendejének augusztus havának 30. napján ismét megnyithatta kapuit a katolikus általános iskola.

Kiskunhalas Város Önkormányzata az 1993. május 3-án meghozott 123/1993. Kth. sz. határozatával az Alsóvárosi Római Katolikus Egyházközség tulajdonába adta - az 1948-ban államosított egykori katolikus iskola és Katolikus Polgári Leányiskola /Zárda/ csereingatlanaként - a 4412 tulajdoni lapon felvett 4470/1 hrsz-on nyilvántartott Alsóvárosi Általános Iskolát, amelynek tulajdonjogát a körzeti földhivatal 7878/1993. sz. alatt bejegyezte. A valamikori 8 tantermes épületet 1991-ben kezdték építeni Szőllősi Aurél és Kauser Andor budapesti építészek elképzelései alapján. A tanítás 1912 szeptemberében kezdődött meg az iskolában.

A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Érseki Hatósága főtisztelendő, excellenciás Dr. Dankó László érsek, metropolita atya és főtisztelendő Vangel Imre esperes-plébános áldásos tevékenysége alatt 1997. április 18-án kelt Alapító Okiratával létrehozta a kiskunhalasi Szent József Katolikus Általános Iskolát. Az iskola vezetésével Szilágyiné Kósa Erzsébetet bízta meg. A Kiskunhalas Város Önkormányzatával 1997. január 28-án kötött közoktatási megállapodás értelmében azon általános iskolai oktatási feladatot, amelyet eddig az Önkormányzat az Alsóvárosi Általános Iskola /6400 Kiskunhalas, Áchim András u. 1./ működtetésével látott el, 1997. augusztus 1-jétol a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Érseki Hatósága a közoktatási megállapodásban foglalt feltételekkel átvállalta. Az Egyház az Alsóvárosi Általános Iskolát annak teljes funkciójával, felszerelésével és berendezésével vette át, továbbá a közoktatási megállapodás szerint a vele munkaviszonyba kerülni kívánó pedagógusokat és technikai személyzetet is alkalmazta.

Katolikus Általános Iskola és Óvoda

6400 Kiskunhalas, Áchim András u. 1.

Tel.: (36) 77/421-016

E-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Fel
Annak érdekében, hogy megkönnyítsük látogatóinknak a weboldal használatát, oldalunk cookie-kat használ. Weboldalunk böngészésével Ön beleegyezik, hogy a számítógépén, illetve mobil eszközén cookie-kat tároljunk. A cookie-khoz tartozó beállításokat a böngészőben lehet módosítani. további információ